Miért van szükségünk plasztikai műtétekre?

Publikálva: 2021.04.14.|3,7 perc olvasás|

„A műtét előtti évem érzelmileg traumatikus, stresszes volt. Fizikailag és mentálisan is nagyon megterhelt. Egy csomó plusz súlyt is fölszedtem, pedig korábban nagyon sokat mozogtam, kifejezetten vékony és atletikus voltam. És ez mind a stressz miatt volt. Azt is megfigyeltem, hogy rengeteg ember keresztülmegy ezeken a stresszes helyzeteken, és plasztikai műtétre vállalkoznak a traumatikus események hatására. Szóval azt gondolom, talán én is rábeszéltem magam, azt gondolva, hogy ez majd ad egy kis pozitív löketet, és amúgy is annyira szörnyen éreztem magam, hogy a műtét egyfajta belépő volt az életem egy új fejezetébe, amikor is hátrahagyom mindezt a stresszt. Szóval, azt hiszem, tudat alatt ennek nagy hatása volt a döntésemre.” Lauren, 25 év, orrplasztika

Az esztétikai beavatkozások miatt plasztikai sebészekhez forduló páciensek testük és ezzel együtt gyakran életük tökéletlenségeit szeretnék szebbre szabatni. Kérdés, hogy milyen az élet a vágyott beavatkozás után. Tud-e növekedni egy személy önbecsülése attól, hogy egy általa negatívan látott testrészét megváltoztattatja. Esetleg többet is egyszerre vagy egymás után.

Egy 2012-ben megjelent norvég tanulmány a szakirodalomban fellelhető eddigi leghosszabb távon, 11 éven át követte a vizsgálati alanyok életét, nagy mintán. A Tilmann von Soest által vezetett munkacsoport érdekes módon azt találta, hogy a beavatkozáson átesett nők csak azzal a testrészükkel lettek elégedettebbek, amit megműtettek: megjelenésükkel való általános elégedettségük nem nőtt. Ezzel párhuzamosan azonban nem csökkentek a depresszióra utaló és szorongásos tüneteik sem. Ezért, a tanulmány eredményei alapján, a kozmetikai műtétek nem jelentenek potenciális pszichoterápiás hatást a páciensnek.

Az amerikai Josh Adams (2010) összesen 13 plasztikai műtéten átesett személlyel készített mélyinterjút. Két fontos megfigyelést tett. Egyrészt feltűnt neki, hogy sok válaszoló azt érezte, hogy erős szociális nyomás van rajta: el kell érnie bizonyos esztétikai sztenderdeket. Másrészt megállapította, hogy az interjúalanyok az egész interjú során alig beszéltek adott testrészükről, inkább a pszichológiai szempontokat domborították ki. A motivációk között említették a válást, a párkeresést vagy egy szakmailag és érzelmileg megterhelő, stresszes évet. Amikor a beavatkozás eredményeit kellett értékelniük, egyesek megnövekedett önbecsülésről, magabiztosságról számoltak be. Mások azt emelték ki, hogy fizikailag vagy érzelmileg jobban érzik magukat. Többen pedig társas kapcsolataikban vagy épp párkapcsolatukban láttak javulást.

Az interjúalanyok közül többen megemlítették, hogy komfortosabban érzik magukat a bőrükben – ezt is alátámasztják korábbi (Bolton, 2003) kutatások: a plasztikai esztétikai beavatkozások gyakran csökkentik azt a fajta stresszt (body image stress), amit a személy átél, amikor tükörbe néz vagy egy új ruhadarabot húz fel a próbafülkében.

A nők önbecsülését, párok szexuális elégedettségét vizsgálta egy 2018-as kutatás 100 iráni pár bevonásával. Azt találták, hogy a mellplasztika után 2 hónappal a nők némileg elégedettebbek lettek szexuális életükkel, azonban az önbecsülésük egyáltalán nem változott, továbbra is alacsony önbecsülésűek maradtak.

Mielőtt életre szóló döntést hozunk, érdemes több szempontot is megfontolnunk. Miért és kiért szeretnénk kés alá feküdni? Az adott testrészünkkel való elégedetlenség oka pusztán fizikai jellegű? Objektíven látjuk magunkat? Mire vágyunk valójában?

A test és lélek összefüggései roppant komplikáltak, ugyanakkor számomra egyértelmű, hogy egy olyan vegytiszta esetben, mint a fent említett Laurené, a pszichológusi segítség hosszabb távú pozitív hatásokat hozhatott volna.

“Ha változtatni akarunk, akkor nem szabad várni.”

/ Elisabeth Kübler-Ross /

Lépjen velünk kapcsolatba

Miért van szükségünk plasztikai műtétekre?

Publikálva: 2021.04.14.|3,7 perc olvasás|

„A műtét előtti évem érzelmileg traumatikus, stresszes volt. Fizikailag és mentálisan is nagyon megterhelt. Egy csomó plusz súlyt is fölszedtem, pedig korábban nagyon sokat mozogtam, kifejezetten vékony és atletikus voltam. És ez mind a stressz miatt volt. Azt is megfigyeltem, hogy rengeteg ember keresztülmegy ezeken a stresszes helyzeteken, és plasztikai műtétre vállalkoznak a traumatikus események hatására. Szóval azt gondolom, talán én is rábeszéltem magam, azt gondolva, hogy ez majd ad egy kis pozitív löketet, és amúgy is annyira szörnyen éreztem magam, hogy a műtét egyfajta belépő volt az életem egy új fejezetébe, amikor is hátrahagyom mindezt a stresszt. Szóval, azt hiszem, tudat alatt ennek nagy hatása volt a döntésemre.” Lauren, 25 év, orrplasztika

Az esztétikai beavatkozások miatt plasztikai sebészekhez forduló páciensek testük és ezzel együtt gyakran életük tökéletlenségeit szeretnék szebbre szabatni. Kérdés, hogy milyen az élet a vágyott beavatkozás után. Tud-e növekedni egy személy önbecsülése attól, hogy egy általa negatívan látott testrészét megváltoztattatja. Esetleg többet is egyszerre vagy egymás után.

Egy 2012-ben megjelent norvég tanulmány a szakirodalomban fellelhető eddigi leghosszabb távon, 11 éven át követte a vizsgálati alanyok életét, nagy mintán. A Tilmann von Soest által vezetett munkacsoport érdekes módon azt találta, hogy a beavatkozáson átesett nők csak azzal a testrészükkel lettek elégedettebbek, amit megműtettek: megjelenésükkel való általános elégedettségük nem nőtt. Ezzel párhuzamosan azonban nem csökkentek a depresszióra utaló és szorongásos tüneteik sem. Ezért, a tanulmány eredményei alapján, a kozmetikai műtétek nem jelentenek potenciális pszichoterápiás hatást a páciensnek.

Az amerikai Josh Adams (2010) összesen 13 plasztikai műtéten átesett személlyel készített mélyinterjút. Két fontos megfigyelést tett. Egyrészt feltűnt neki, hogy sok válaszoló azt érezte, hogy erős szociális nyomás van rajta: el kell érnie bizonyos esztétikai sztenderdeket. Másrészt megállapította, hogy az interjúalanyok az egész interjú során alig beszéltek adott testrészükről, inkább a pszichológiai szempontokat domborították ki. A motivációk között említették a válást, a párkeresést vagy egy szakmailag és érzelmileg megterhelő, stresszes évet. Amikor a beavatkozás eredményeit kellett értékelniük, egyesek megnövekedett önbecsülésről, magabiztosságról számoltak be. Mások azt emelték ki, hogy fizikailag vagy érzelmileg jobban érzik magukat. Többen pedig társas kapcsolataikban vagy épp párkapcsolatukban láttak javulást.

Az interjúalanyok közül többen megemlítették, hogy komfortosabban érzik magukat a bőrükben – ezt is alátámasztják korábbi (Bolton, 2003) kutatások: a plasztikai esztétikai beavatkozások gyakran csökkentik azt a fajta stresszt (body image stress), amit a személy átél, amikor tükörbe néz vagy egy új ruhadarabot húz fel a próbafülkében.

A nők önbecsülését, párok szexuális elégedettségét vizsgálta egy 2018-as kutatás 100 iráni pár bevonásával. Azt találták, hogy a mellplasztika után 2 hónappal a nők némileg elégedettebbek lettek szexuális életükkel, azonban az önbecsülésük egyáltalán nem változott, továbbra is alacsony önbecsülésűek maradtak.

Mielőtt életre szóló döntést hozunk, érdemes több szempontot is megfontolnunk. Miért és kiért szeretnénk kés alá feküdni? Az adott testrészünkkel való elégedetlenség oka pusztán fizikai jellegű? Objektíven látjuk magunkat? Mire vágyunk valójában?

A test és lélek összefüggései roppant komplikáltak, ugyanakkor számomra egyértelmű, hogy egy olyan vegytiszta esetben, mint a fent említett Laurené, a pszichológusi segítség hosszabb távú pozitív hatásokat hozhatott volna.

“Ha változtatni akarunk, akkor nem szabad várni.”

/ Elisabeth Kübler-Ross /

Lépjen velünk kapcsolatba