„Én változom. De ő nem. Visszahúz. Hiába fejlesztem magam, ha ő nem tesz magáért.” Hasonló gondolatok gyakran fogalmazódnak meg sokunk fejében. Hiszen a személyiség érésével párhuzamosan megjelenik az önismereti és önmegvalósítási igény. Saját viselkedésünk megértésével pedig közelebb kerülünk valódi önmagunkhoz, így könnyen érezhetjük azt, hogy mi változunk, párunk pedig mintha ugyanolyan lenne. Bár könnyebb azt hinni, partnerünk a hibás, a párterápiába jelentkezők érzik, hogy a kapcsolat van bajban, és ezen változtatni mindkét fél felelőssége.

„Valahogy már nem kívánom. Tényleg vonzónak tartom, de nem születik meg bennem a vágy…” A szexualitás megváltozása, a kapcsolat hőmérsékletének változása vagy váltakozása természetesnek mondható, vagy inkább gyakran lezajló folyamat. Legtöbben mégis úgy döntenek, nem tudnak tovább „barátjukkal”, „testvérükkel” osztozni a hitvesi ágyon. A szexuális élet minősége, valamint az azzal való elégedettség sok mindenen múlik. A párterápiába érkezők gyakran megfogalmaznak egymás előtt olyan érzéseket és gondolatokat is, amit partnerük szemébe korábban nem mertek mondani. A szorongató, magunkban tartott, eltitkolt vagy lenyelt érzések kimondása pedig felszabadító érzés. Az őszintén kimondott gondolatok pedig gyakran „kipukkasztják” a problémát, és a változás „szinte magától” elindul.

„Azt sem tudom, meg akarom-e menteni a házasságomat. Túl sok tüske van bennem.” Könnyű elindulni a lejtőn és általában túl későn vesszük észre, hogy elmegyünk egymás mellett, valami megkopott, esetleg már megszoktuk, hogy már csak néha pislákol az öröm szikrája a kapcsolatunkban. Ha a heves vitákat túl gyakran váltja fel feszült csönd, gyorsan eljutunk a válás gondolatáig. És ami még rosszabb: sokáig eltemetjük valódi érzéseinket, amik egyszer csak utat törnek maguknak, és már csak akkor látjuk viszont őket, amikor késő változtatni. A párterápiát alapvetően azoknak a pároknak ajánljuk, akik elkötelezetten szeretnék visszafordítani a romboló reakciók sorozatát, ugyanakkor a párterapeuta empatikus hozzáállása segíthet felszínre hozni a valódi, legbensőbb motivációkat is, amelyeket esetleg magunknak sem merünk nyíltan bevallani.

„Előbb kellett volna gondolkodni, most már nincs visszaút. Nem akarom, hogy a gyerekünk sérüljön a válás miatt.” Abban az esetben, amikor a kapcsolatban nincs bántalmazás és a kapcsolat alapvetően romantikusan indult, a párterápia segíthet új alapokra helyezni a házasságot, hiszen legtöbbször a párok pont a gyermekszületés okozta krízis áldozatai. Ilyenkor a párral foglalkozó szakemberek pártatlan és körültekintő hozzáállásukkal segítik felszínre hozni az anyává és apává vált felek hiedelmeit, eredeti családjukból hozott mintáit, melyek óhatatlanul irányíthatják aktuális családi életüket és megmérgezhetik a felek között korábban romantikusnak, jónak tartott kapcsolatot is.

„Mindent én csinálok, és így is csak a kritikát kapom.” „Adottnak veszi, hogy én mindent megteremtek.” Ezek a sztereotipikus mondatok sajnos nagyon is gyakran hangzanak el – mind férfiak, mind nők szájából. Sokan pontosan tudják, mennyi pénzt adnak bele a közös háztartásba, mások excel táblákat vezetnek az elvégzett feladatokról, és vannak olyanok is, akiknek memóriája megkérdőjelezhetetlen, és minden esetet elő tudnak citálni, amikor egy kicsit is elbillent az egyensúly egyik vagy másik fél javára – az anyagiak, a házimunka, a gyereknevelés vagy épp a kimenők tekintetében. Ezek a hétköznapi, praktikus témák akár gerincét is adhatják a párterápiának. Tapasztalataink szerint a nyugodt körülmények és a másik fél valóságának megismerése, felkeltik az empátiát a felekben, és vagy megértik, milyen terhelésnek van kitéve párjuk, és azt könnyebben értékelik a jövőben; vagy változtatnak a terhek eloszlásán. Ez pedig több átélt örömteli pillanathoz, illetve a megbecsültség érzéséhez vezet.