Honnan lehet tudni, hogy baj van az önbecsülésünkkel? Mindenük megvan, kívülről nézve boldognak mondható párkapcsolatban is élünk akár, mégis ürességet vagy boldogtalanságot érzünk. Mintha nem lennénk feljogosítva arra, hogy élvezzük végre az életünket. Teljesítményeinket nem tartjuk túl nagy dolognak, „hiszen bárki képes rá, akinek legalább 100-as az IQ-ja”. Mindig csak a hibákat látjuk, életünk tökéletlenségeit. Úgy érezzük, csak akkor vagyunk igazán szerethetőek, ha sötét titkainkat, személyiséghibáinkat senki sem ismeri igazán. Éppen ezért nem is adjuk ki magunkat teljesen senkinek. Akik velünk vannak, párunk, családtagjaink, barátaink, sohasem tudják meg, mit gondolunk valójában. Rejtőzködünk. Nem állunk ki magunkért. Nyelünk egyet.

Alacsony önbecsüléssel rendelkezni nem csak káros és élvezhetetlen, de időrabló „tevékenység” is. Azt az időt, amit az adottságainkat becsmérlő belső kritikus hanggal folytatott párbeszéddel töltünk, fordíthatnánk kapcsolatainkra, szakmai előmenetelünkre vagy éppen az élet élvezésére is.

Ha gátoltnak érezzük magunkat egy-egy testrészünk tökéletlensége miatt; ha a “nem vagyok elég jó” program akkor is a háttérben fut, amikor mások sikeresnek és szépnek látnak minket, akkor egy olyan gyógyító kapcsolatra van szükségünk, ahol hosszú távon tapasztaljuk meg az elfogadást, az ítéletmentes szeretetet. Ha megtapasztaljuk, hogy valaki igazán mélyen ismer minket, mégis szeret. Sokszor egy pezsgő és mély párkapcsolat kitűnő korrekciós lehetőség elszenvedett traumáink feldolgozására, a magunkról alkotott negatív kép átírására. Viszont gyakran megesik, hogy olyan emberekkel hoz össze minket a sors, akik valamiért tovább rombolják önbecsülésünk gyenge lábakon álló pilléreit, pont olyan vitriolos megjegyzéseket tesznek, mint hajdanán (vagy épp jelenleg is) szüleink. Ez azért van, mert önbecsülésünk önfenntartó. Tehát hajlamosak vagyunk olyan emberekkel körülvenni magunkat, akikről idővel kiderül, hogy kritikusak és bántóak. De ha véletlen nincs is így, mert pozitív visszajelzést is kapunk barátainktól, párunktól, arra csak legyintünk egyet.

Ilyenkor jól jön egy terapeuta, aki megtartó, elfogadó, szeretetteljes. Akit köt a titoktartási kötelezettség. Aki képzettsége és saját mély önismerete révén a gyerekkori kielégítetlen szükségletekkel érkező kliensét „újragondoskodásban” részesíti. Tehát úgy reagál rá, és úgy fogadja el, ahogy arra szüksége lett volna. Ahogy arra minden emberi lénynek szüksége lenne.

Van még egy nagyon hatékony módja önbecsülésünk stabilizálásának, növelésének. Ez pedig a meditáció. Hogyan lehetséges ez? Az elme lecsendesítése, az önmagunkkal eltöltött idő, a testi érzékleteink megfigyelése segítenek megtalálni magunkban a középpontot. A magot. A belső erőt. A nyugalmat. Ha láttál már olyan embert, aki rendszeresen meditál, vagy Te magad gyakorolsz időről időre, tudod, miről beszélek. Az az érzés, hogy valaki „egyben van”, „jóban van magával”, derűs. A meditáció összeköti a testet a lélekkel, közben pedig megtanít arra, hogyan fogadjuk el felmerülő gondolatainkat, érzéseinket, és hogy ne reagáljunk rájuk. Vegyünk róluk tudomást, és koncentráljunk ismét légzésünkre, testi érzeteinkre. Gondolataink ilyen módon való elfogadása valójában önmagunk elfogadásának elő kapuja. Az önelfogadás pedig gyakorlatilag az önszeretet. Aki pedig szereti önmagát, az nem akar tökéletesnek látszani, hogy mások szeretetét kivívja.

A témában méltán releváns olvasnivaló:

• Almási Kitti (2015) Bátran Élni. Kulcslyuk Kiadó
• Bagdy Emőke, Kádár Annamária, Kozma-Vízkeleti Dániel, Pál Ferenc, Szondy Máté (2014) Bízz magadban! Önértékelés, önelfogadás, önbecsülés. Kulcslyuk Kiadó
• Buda László (2016) Mit üzen a lelked? Önelfogadás, önszeretet, öngyógyítás a gyakorlatban. Kulcslyuk Kiadó
• Christophe André, François Lelord (2013) Önbecsülés. Park Könyvkiadó
• Edith Eva Eger (2019) A döntés. Libri Könyvkiadó Kft.
• Maarit Johnson (2008) Önbecsülés és alkalmazkodás. ELTE Eötvös Kiadó
• Sarah Wilson (2019) Élet szorongás és pánik nélkül? Édesvíz Kiadó
• Vekerdy Tamás (2013) Jól szeretni. Kulcslyuk Kiadó